Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Termető Anunnakik II

2. rész 

 

Így aztán körülbelül tizenkétezer évvel ezelőtt, amikor is az Anunnaki vezetők ráeszméltek,hogy a Nibiru közelgő visszatérése komoly éghajlati változásokat fog okozni, Enlil hozzáfogott terve megvalósításához. A Nagygyűlésen meggyőzte a többséget arról, hogy engedjenek szabad folyást a természetnek - hagyják, hogy eltörölje az emberiséget a föld színéről, míg ők a bolygó körül keringő űrhajókra menekülve várják ki a dolog végét.



Bár Enlil tervét elfogadták, öccsének, Enkinek is megvoltak a maga elképzelései.Talán az emberek iránti rokonszenve miatt, vagy egyszerűen csak azért, hogy meghiúsítsa Enlil tervét, elárulta a gyilkos „isteni titkot” egyik legnagyobbra tartott emberi asszisztensének, a sumér Ziusziddunak (az angolban Ziusudra), akit Utnapistim néven is említenek.„Az özönvíz akkád változata Noét Utnapistimmel, Ubar-Tutu fiával azonosítja, s mindkettőt Suruppakban helyezi el [ami a hetedik Anunnaki város] - jegyezte le Alford. - Suruppakot egyértelműen az istenek orvostudományi központjaként azonosították.Sud városának is nevezték, Sudot pedig Ninharsaggal azonosítják, ugyanazzal az istennővel, aki Enkinek segédkezett a LU.LU genetikai előállításában”. Egy babilóniai legenda ugyanezt az özönvíz-történetet írja le, Noé szerepében Atra-Hasissal.Utnapistimet „sumér Noé”-nak is nevezték, és a bibliai Noé-történet, valamint a gilgamesi Nagy Özönvíz története közti párhuzamok valóban szembetűnőek és egyértelműek.Noé történetére utalva Sitchin megállapította: „ bibliai történet az eredeti sumér történet átdolgozott változata. Ahogy más esetekben is, a monoteista Biblia itt is egyetlen Istenség alakjában sűríti össze a számos különböző isten szerepét, akik néha egymás ellenében cselekedtek”.A sumér szövegek szerint Enki, Enlil rivális öccse volt az, aki megtanította Utnapistim-Noét bárkát építeni, többek között megmutatta neki a könnyen hozzáférhető bitumen használatát is, amivel a bárkát vízállóvá lehetett tenni.A Gilgames-eposzban szereplő változat néhány olyan érdekes részletet is tartalmaz,amit a bibliai történetből kivágtak. Enki segített Utnapistimnek megmagyarázni a szomszédai előtt, hogy miért épít hajót. Azt tanácsolta, mondja nekik azt, hogy Enki követőjeként el kell hagynia Enlil területét, és azért van szüksége hajóra, hogy Enki afrikai területeire utazzon vele.Enki így utasította Utnapistim-Noét: „Vidd magaddal a hajóra minden élőlény magját [...]”. Ez az utasítás érdekes, hiszen mivel Enki volt az emberek génmanipulációval történő létrehozásának tudományos felelőse, valószínű, hogy Utnapistim-Noé az összes élőlény DNS-mintáját vitte magával, nem pedig egy hajóra való állatot,rovart és növényt. Egy kémcsövekkel teli hajókabin sokkal logikusabbnak tűnik, mintegy úszó állatkert.Alford elmélete szerint Enki Utnapistim-Noén és három különböző etnikai csoporthoz tartozó pótfeleségén végzett genetikai beavatkozások révén három fiút hozott létre, akik a Föld három különböző emberfajtáját képviselték, és így azok az özönvíz után is fennmaradtak. Más szerzők szerint a különféle fajták az Anunnakitól különböző földönkívüli fajok genetikai kísérleteinek eredményei voltak.Az akkád történetből az is kiderül, hogy özönvíz nem nagy esőzések következménye volt.

 

40-nap-40-ejszaka.jpg




A leírás sötétségről beszél, melyet viharos erejű és egyre erősödő szél kísért, ami lerombolta az épületeket és átszakította a gátakat. Ilyen események egy másik égitest közeli elhaladásakor következhetnek be. A világ minden táján utalnak arra ásatási eredmények, hogy amit özönvíznek nevezünk, az az egész bolygót érintő katasztrófa volt, de nem került az egész Föld víz alá. Egy magyarázat szerint a Nibiru elhaladása miatt megváltozó gravitációs hatások következtében az Antarktiszt borító jégréteg, mely az utolsó jégkorszak vége óta egyébként is labilis volt, a tengerbe csúszott, s ezzel az egész bolygón megemelte a tengerek vízszintjét.A legtöbb mezopotámiai Anunnaki települést a Tigris és az Eufrátesz torkolata közelében még ma is vastag víz- és iszapréteg borítja.Az akkád változat szerint hat nap és hat éjszaka után az elemek elcsendesültek, de földet sehol sem lehetett látni. Végül, mint a bibliai történetben is, a bárka megfeneklett egy hegy csúcsán, amit Ararát hegyének neveznek. Miután egy galambot, egy fecskét és egy hollót szabadon engedtek a bárkáról, csak a holló nem tért vissza, és ez arra utalt, hogy szárazföld van a közelben. Utnapistim-Noé és családja ekkor elhagytaa bárkát és égőáldozatot mutatott be, ami magára vonta a visszatérő Anunnaki lények figyelmét.Egy ősi szöveg szerint „az istenek nyüzsögtek, mint a legyek” a fővő hús körül.Nyilván a Föld körüli keringés hosszú bezártsága után ki voltak éhezve a friss ételre.Szembesülve azzal, hogy néhány emberi lény túlélte az özönvizet, és talán mert némi lelkiismeretfurdalást is érzett tettei miatt, Enlil nem tehetett mást, mint hogy megengesztelődött és beleegyezett abba, hogy továbbra is együtt éljen a két faj.A fenti eseménysorozat megmagyarázza, hogy körülbelül tízezer évvel ezelőtt hogyan tűnt el a földi népesség nagy része - az özönvíz áldozatai lettek.Ahogy a víz kezdett felszáradni és a Nibiru is eltávolodott a Naprendszertől, az Anunnaki és a néhány túlélő ember hozzálátott az újjáépítéshez. De ez az özönvíz utáni világ már korántsem volt olyan békés, mint az azelőtti.Az özönvíz előtt azok az emberek, akik nem közvetlenül az Anunnaki uraknak dolgoztak,nomád vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak -most pedig szinte egyik pillanatról a másikra földművelők lettek. „ rendelkezésünkre álló néprajzi adatok azt mutatják, hogy a földművelés több munkával jár, mint a vadászat, [és az eredménye]egy kevésbé változatos élővilágú, labilis, ember módosította ökoszisztéma - jegyzi meg Kent Flannery régész. - Mivel a földművelésre való tudatos áttérés azzal járt,hogy többet kellett dolgozni és rosszabb minőségű ételt kellett enni, gyanítom, hogy azért tértek erre át, mert úgy érezték, muszáj, és nem saját elhatározásukból. Ámhogy miért érezték így, azt talán sohasem fogjuk megtudni, annak ellenére, hogy döntésük az emberiség egész további történelmét meghatározta”.A sumér táblák megadják a magyarázatot arra, hogy az emberek miért kezdtek el földet művelni és állatokat tenyészteni: mert isteneik ezt parancsolták nekik. A földművelés következménye pedig az lett, hogy a népesség városokba tömörült, nagyobbakba és pompásabbakba, mint az özönvíz előtt.



Mindegyik várost egy vezető Anunnaki uralta, akit az emberek kezdtek „isten”-ként tisztelni. Az özönvíz megtörténtét bizonyítja az is, hogy az első földművelésre utaló jeleket nem a folyóvölgyek termékeny földjében, hanem Mezopotámia és Palesztina magasföldjein találták.Ezt is egy sumér szövegtöredék magyarázza meg, amely így szól: „Enlil felment a hegycsúcsra és felemelte szemeit; lenézett; tengernyi vizet látott. Felnézett: fűszeres illatú cédrusfákkal teli hegyet látott. Felvitte az árpát, teraszosan elültette a hegyen. Amelyik növényt csak felvitte, gabonának nőtt az a hegyen”.Úgy tűnik, az emberekhez hasonlóan néhány gabonafajtának sincs közvetlen elődje a földi evolúciós láncban. Hirtelen jelentek meg - már eleve kultúrnövényként -, a régészeti leletek szerint körülbelül tizenháromezer éve. „Erre a botanogenetikai csodára nincs magyarázat, legfeljebb akkor, ha nem természetes kiválasztódásról, hanem mesterséges génmódosításról van szó” - tette hozzá Sitchin, akinek az is feltűnt, hogy az emberiség fejlődésének három kritikus pontja - a növénytermesztés (kb. Kr. e. 11000), a kőkorszaki kultúra (kb. Kr. e. 7500) és a civilizáció (kb. Kr. e. 3800) kialakulása- 3600 éves időközökben következett be, márpedig a Nibiru épp ennyi idő alatt futja be teljes pályáját a Nap körül.Néhány kiválasztott emberre, amellett, hogy a gabonafajták és az állatok felett „királyként” uralkodhattak, ekkor már vezetői hatalmat is bíztak az Anunnaki urak.Ahogy az emberek lélekszáma egyre nőtt, az Anunnaki-Nefilim faj rájött: valamit tennie kell, hogy megőrizze teremtményei fölött gyakorolt hatalmát. Közvetítőkre is szükségük volt saját maguk és az emberek között, akiket még mindig nem becsültek sokkal többre az állatoknál.Egy özönvíz utáni Anunnaki gyűlésen úgy döntöttek, hogy a Földet négy részre osztják, és az emberi lakosságot ezek közül háromban osztják el - alsó-Mezopotámiában, a Nílus völgyében és az Indus völgyében. A Sínai-félszigetet,özönvíz utáni új űrkikötő-központjukat az Anunnaki lények „szent” helynek, saját szentélyüknek tartották fenn.Ehhez az „oszd meg és uralkodj” stratégiához természetesen arra volt szükség,hogy a szétszórt emberi közösségeknek külön vezetői legyenek, így született meg a királyság intézménye, az Anunnaki lények, azaz az „istenek” által választott emberi vezető és képviselő fogalma. A dinasztikus királyság intézménye, ami az istenekig visszavezethető királyi vérvonalon alapszik, mind a mai napig sok ország és kormány működését meghatározza.A fenti gyakorlat a sumér Kiss városában kezdődött, melyet Sitchin a bibliai Kus(Khús) városával azonosít. Gardner ezzel egyetértve a bibliai Kust Babilóniától keletre teszi, nem pedig Egyiptomba. Az lMózes 10,8-12 szerint Kus Noé unokája és a legendás Nimród apja volt, aki sumériai központjából kiindulva olyan városokat épített és uralt, mint Babilon, Erek és Akkád, mielőtt Asszíriában kezdett volna városokat építeni (például Ninivét).Lehetséges, hogy Bábel tornyának ószövetségi története Nimród azon próbálkozásának volt a következménye, hogy meghiúsítsa Enlil tervét az emberek szétszórására.A történet a mai Libanon területén található Baalbekben kezdődik, ami többek szerint az özönvíz utáni Anunnaki űrközpont volt. Az ott található, „Triliton”-nak nevezett masszív, egyenként több mint háromszáz tonnás gránittömbök is azt az elméletet támogatják, hogy a hely valamikor kilövőpálya vagy leszállóhely lehetett. „ szövegek,illetve a földrajzi és a tárgyi bizonyítékok egymást is megerősítve mind arra mutatnak, hogy Baalbek az istenek rakétáinak leszállóhelyéül szolgált” - szögezte le Alford.



Egy Baalbekben talált arab nyelvű szöveg leírja, hogy Nimród és követői ott próbálkoztak meg egy „sém” létrehozásával, amit az 1 Mózes 11,4 így fordít: „Szerezzünk nevet magunknak”. „ 'sém' szót a legtöbb fordító figyelmetlenül félreértette, és 'név'-ként fordította le. De eredetileg azt jelentette: 'az, ami fölmegy' - magyarázza Turnage. - Sitchin szerint a 'sém' mezopotámiai eredetű szó, és a 'mu'-ból vagy az abból képzett sémita 'su-mu' vagy 'sám' szóból származik ('az, amiről valakire emlékeznek','amitől valaki emlékezetes') [...], amelynek a jelentése később 'név' lett. A szó eredeti jelentése viszont valamilyen repülő dologra utalt”.Sitchin szerint „az a felfedezés, hogy a 'mu' vagy 'sém' sok mezopotámiai szövegben nem nevet, hanem 'égi járművet' jelent, megnyitja az utat sok ősi elbeszélés, így például a Bábel tornyáról szóló bibliai történet igazi mondanivalójának megértése felé”.Szerinte a bábeli események magyarázata az, hogy az ottani emberek megpróbáltákf elépíteni saját kilövőtornyukat és megalkotni saját „sém”-jüket, vagyis repülő járművüket,amellyel reményeik szerint jobb eséllyel szállhattak volna szembe az űrbenlakó uralkodójukkal, Annal, aki szét akarta őket szórni a világ különböző tájaira.Mózes első könyve (11,4) ezt írja: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk ['sém'-et] magunknak és ne szóródjunk szét a földön!”Tevékenységük csak növelte Enlil félelmét, hogy az emberek versengeni fognak az isteni fajjal, és megerősítette elhatározásában, hogy szétszórja őket. Mózes első könyve (11,5-8) leírja reakcióját: „Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek, így szólt: 'Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!' Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését”.Az emberiség három ágát - Utnapistim-Noé három fia, Sém, Hám és Jáfet utódait -ezután hamarosan elszállították a kijelölt területekre, ahol idővel valóban különböző nyelvek alakultak ki.Alford elmélete szerint valóban lehetséges, hogy Utnapistim-Noénak különböző emberfajtákból származó feleségei voltak; a tőlük származó utódok természetesen különböző emberfajtákat képviseltek, ami megmagyarázná, hogy Afrikában negroid,Ázsiában mongoloid, a Közel-Keleten pedig europid típusú emberek élnek.A sumér szövegek és a Biblia egybehangzóan állítják, hogy Sém és utódai a Mezopotámiát magába foglaló területen maradtak, Hámot és családját Afrikába és Arábia bizonyos részeire vitték, Jáfetet és rokonait pedig az Indus völgyébe szállították.Valószínűleg ők voltak a titokzatos „árják”, akik olyan hirtelen jelentek meg ott az őskorban.A szétszóratás eredménye nyugodt békeidőszak kellett volna legyen, melyben az új királyok által uralt új városok tovább terjeszkednek és növekszik az élelmiszer termelés.De sajnos, mint látni fogjuk, az ősi „istenek” éppoly kevéssé voltak képesek a tartós békét biztosítani, mint az emberek.A baj már akkor megkezdődött, amikor az Anunnaki faj az addigra nagyrészt víz alá került Sumerból elkezdte áthelyezni űrkikötőit a Sínai-félszigeten lévő helyszínre,amit később El Parannak, Isten Dicsőséges Helyének neveztek.

Mint az özönvíz előtt is, az Ararát hegye (amely ma Törökország területén fekszik, s a leírások szerint itt feneklett meg a bárka) volt a Sínain lévő leszállóhelyhez vezető siklópálya legészakibb iránypontja. A bázis a félsziget földrajzi középpontjában, a harmincadik szélességi körön helyezkedett el, míg a déli iránypont a Sínai-hegy két legmagasabb csúcsa, a Katalin-csúcs (Gebel-Katrína, 2637 m tengerszint felett), illetve a Mózes-csúcs(Gebel-Músza, 2285 m) volt. A siklópályához már csak egy nyugati iránypont hiányzott.„Arrafelé túl lapos ahhoz a felszín, hogy természetes iránypontokat lehessen találni- magyarázza Sitchin -, minden bizonnyal ezért fogott hozzá az Anunnaki faj a mesterséges kettős csúcs, a két nagy gizehi piramis megépítéséhez”.„ nagy Kheopsz-piramis az űrhajósok számára irányjelző tereppontként is szolgált -erősíti meg Maurice Chatelain, a NASA munkatársa, aki az Apollo űrhajók kommunikációsés adatfeldolgozó rendszereit kifejlesztette.



- A piramist szabad szemmel nagyon nagy magasságból is jól lehet látni, és az űrben a radarképernyőn még annál is jóval messzebbről észlelhető, mert ferde oldalai merőlegesen verik vissza a radarsugarakat, ha a megközelítési szög a horizonthoz viszonyítva 38 fokosnál nagyobb. Nem nehéz rájönni, hogy a csiszolt kőfelület [...]nem más, mint radarjel visszaverő eszköz. [...] Egy ilyen hatalmas radarvisszaverő valóban jelezhette az irányt a közeledő űrhajóknak, és valószínűleg már hosszú ideje épp ezt a célt szolgálja.



Tudjuk, hogy a piramist különböző színekkel be is festették,és ha a festékbe még fémszemcséket is kevertek, az felerősítette a lézer- vagy radarsugarak visszaverődését”.A már említett Holman Bible Dictionary szerkesztői szerint a „Sínai” név a „fénylő”jelentésű szóból származik, az pedig valószínűleg Sin babilóniai isten nevéből.Sin egyszerűen Nannar sémita neve volt, Nannar pedig Enlil elsőszülött fia, és Ur városának, Ábrahám szülőhelyének az uralkodója. Néhány kutató felvetette, hogy a Sínai-hegy két csúcsán is állhattak valamikor hatalmas radarvisszaverők, melyek a leszálló pilótákat segítették a háromszögelésben.Sin a Hold kaldeus neve is volt, és a sumerok szerint Enki először a Holdon szerzett élő organizmusokat avagy „magot” az embereken végzett mutációs kísérleteihez,azt az anyagot gyűjtve össze, ami a Nibiru és a Tiamat összeütközése után megmaradt.„Ennek az egyetlenegy névcserének hihetetlen hatása volt az egész emberi történelemre - jelentette ki Henry. - Amikor a keresztények elkezdték értelmezni a szövegeket, azt mondták, hogy mind bűnben születtünk [a 'bűn' angolul: 'sin' - a ford.megj.]. Teljesen igazuk is volt. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy a 'Sin' szó itt a Holdra utal, génanyagunk forrására!”Mivel az özönvíz elpusztította a sumér Nippur városban lévő Anunnaki központi vezérlő űrközpontot, és olyan új helyre volt szükség, ami egyenlő távolságra van a siklópályáktól, az új központot Mórija hegyén építették meg, ami lefordítva „ Vezérlés Hegye”. Itt épült fel később a szent város, Jeruzsálem, amit minden nagy nyugati vallás régóta szent helyként tisztel.Mire mindezek a munkálatok befejeződtek, már új Anunnaki nemzedékek születteka Földön. Mint valami ősi szappanoperában, melynek cselekményét a feljegyzett történelem során számtalanszor újra eljátszották, itt is intrikákról és összeesküvésekről számolnak be a feljegyzések, sőt testvért testvér ellen fordító háborúk is kirobbantak.A konfliktusokba, lázadásokba és háborúkba idővel az emberek is belekeveredtek,akik ekkor tapasztalták meg először a fegyveres hadviselést, melynek gyakorlásával azóta sem hagytak fel.A sumér szövegek szerint Enki elsőszülött fia, Marduk megszerezte az Egyiptom fölötti hatalmat; itt Ra néven ismerték. Gyermekei, Su és Tefnut adtak példát a későbbi fáraóknak azzal, hogy egymással házasodtak össze. Az ő gyermekeik, Geb és Nut úgyszintén összeházasodtak, így ők lettek a következő királyi pár, s tőlük származik Egyiptom néhány legismertebb isten-uralkodója: Ozirisz, Izisz, a húga ésfelesége, valamint Szet, és Neptisz, Izisz húga mind az ő gyermekeik voltak. A családtagok közti házasság olyan örökösödési problémához vezetett, amelynek megoldásához fel kellett osztani az országot.



Ozirisz Alsó-Egyiptomot kapta meg, Szet pedig a hegyekkel tarkított Felső-Egyiptomot. Szet elégedetlen volt saját részével,ezért szervezkedni kezdett Ozirisz ellen. Ezzel kezdődtek meg az ősi Egyiptom legendás háborúi.Ozirisz halála után fia, Hórusz (Horus) bosszút akart állni Szeten, aki keletre vonult és elfoglalta a Sínai űrkikötőt. Enlil követői, feldühödve azon, hogy az űrutazáshoz szükséges létesítmények Enki utódainak kezében vannak, megtámadták Szet seregét. Ez a családi rivalizálás már a legkorábbi idők óta tartott.Ninurta, Enlil egyik fia vezetésével visszafoglalták a Sínai űrkikötőt. A hatalom Babilónia, Asszíria és Kánaán új királyainak kezébe jutott, akik maguk is majdnem folyamatosan háborúztak. Az Ószövetség hűségesen megörökítette e háborúk nagyrészét, jóllehet a leírások teli vannak homályos nevekkel és kiejthetetlen nevű helységekkel,melyek azonosítása komoly gondot okoz a történészeknek, hiszen a különböző nyelveken mindegyiket másképp hívták.A fegyveres harcot, ami az Anunnaki urak közti versengéssel és intrikákkal kezdődött,most emberi követőik folytatták. Ez is tudatosan alkalmazott irányító mechanizmussá vált, csakúgy, mint az Anunnaki uralkodók vallásos tisztelete, amiről már korábban bebizonyosodott, hogy jó módszer a jórészt civilizálatlan emberiség kordában tartására.Ám ahogyan már sok háborúban megesett, az Anunnaki vezetők kezéből is kicsúszottaz események irányítása.A Rómeó és Júliára emlékeztető epizód játszódott le: Enlil egyik unokája, Inanna feleségül ment Enki legfiatalabb fiához, Dumuzihoz. A két viszálykodó család vonakodva bár, de áldását adta a frigyre. Amikor azonban Dumuzit megölték, miután Marduk-Ra őrizetbe vette az Anunnaki erkölcsi törvények megsértéséért, Inanna megtámadta Marduk-Rát.

Hogy véget vessenek e háborúnak, Marduk-Rát bíróság elé állították Dumuzi meggyilkolásának vádjával, de mivel nem lehetett bebizonyítani, hogy Dumuzi halála gyilkosság vagy véletlen baleset volt-e, Marduk-Rát életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, és egy hatalmas, áthatolhatatlan helyre zárták, melynek falai az égig értek.Sitchin szerint ez a börtön nem volt más, mint a nagy Kheopsz-piramis.Sitchin szerint a sumér szövegekből készített fordításai megmagyarázzák a nagypiramis belsejében található különös akna rendeltetését. E rejtélyes, kéziszerszámokkal kivésett alagutat, ami a piramis lefelé haladó folyosóját köti össze a fölfelé haladóval,szerinte azért alakították ki, hogy megkerüljék a felfelé tartó folyosót eltorlaszoló hatalmas gránitkövet, s aztán ezen keresztül szabadítsák ki Marduk-Rát, miután börtönbüntetését kegyelemből száműzetésre változtatták. Az egyiptomi hieroglifák részletesen leírják egy egyiptomi isten elfogását, bebörtönzését és feltételezett halálát.Inannát, aki egyáltalán nem volt megelégedve az események ilyetén alakulásával,és maga is hatalomra vágyott, csak úgy lehetett megállítani, hogy egy másik terület,valószínűleg az Indus-völgy (és az ottani lakosság) uralkodójává tették. 1922-ben fedezték fel Pakisztán déli részén, az Indus folyó mellett azokat a buckák alatt rejtőző romokat, amik valaha Mohendzsodárót, egy Kr. e. 2500-nál is régebbi civilizáció legnagyobb városát jelentették. Bár a város valamikor az őskorban rejtélyes módon teljesen elpusztult, az égetett téglás épületek és a város gondosan megtervezett szerkezete alapján néhány kutató egyértelműnek tartja a sumerokkal való kapcsolatát.Alford szerint a várost lakó harappá nevű nép „egyetlen istennőt tisztelt, akinek képei feltűnően hasonlítanak Inanna istennő más ábrázolásaira”.Akár Inanna volt ez az indusi istennő, akár nem, mindenesetre hatalomvágya későbbsem csillapodott, és a sumér szövegek szerint végül sikerült elfoglalnia Ninharsag helyét a fő Anunnaki vezetők között. Emellett talált magának egy hibridembert, akit arra használt fel, hogy új birodalmat szerezzen. Ez az ember Sharru-Kin,ismertebb nevén Nagy Sargon volt. Sargon, aki valószínűleg Anunnaki apától és emberi anyától származott, Kr. e. 2200 körül megalapította a sémita akkád dinasztiát,ami végül egész Mezopotámiát magába foglalta. Mint már említettük, Sargon - akárcsak később Mózes - azt állította, hogy anyja nádkosárba tette, és a folyón úsztatta le biztonságos helyre.„Sargon a hódításairól szóló leírásaiban mindig úgy ábrázolja Inannát, mint aki tevőlegesen részt vesz a harcokban, de a győzelem mértékét és a meghódított területek nagyságát mégis mindig Enlil határozza meg” -jegyzi meg Sitchin

 

 

gonking.jpg





.Sargon és az akkád birodalom bukásakor Marduk-Ra titokban visszatért a száműzetésből és megpróbálta visszaszerezni a hatalmat Babilónia felett. Rögtön új szövetségek születtek, és Enlil és Inanna seregei azonnal szembeszálltak Mardukkal és apjával, Enkivel. Ráadásul Marduk egyik fia, Nergal (másként Erra) is csatlakozott Enlil ellene induló csapataihoz, ezzel valódi polgárháborúvá téve a konfliktust.Az Anunnaki vezetők, megijedvén Marduk visszatérésétől és terveitől, rábeszélték Anut, hogy engedélyezze hét hatalmas fegyver bevetését ellene - amik több szerző szerint atomrakéták voltak. Mindez Kr. e. 2000-nél valamivel korábban történt.Ezen a ponton lép be a történetbe Ábrahám, a bibliai pátriárka. Sitchin véleménye szerint Ábrahám közel sem volt az az egyszerű héber nomád, akinek általában hiszik.Mint írja, különböző szövegek alapos tanulmányozásából világosan kiderül, hogy az Úrból származó Ábrahám valójában magas rangú sumér volt. „Amikor megérkeztek Egyiptomba, Ábrahámot és Sárát a fáraó udvarába vitték, Kánaánban pedig Ábrahám szövetségeket kötött a helyi uralkodókkal. Ezek nem egy településeket fosztogató nomád jellemzői; Ábrahám sokkal inkább magasrangú, jó tárgyaló- és diplomáciai képességekkel rendelkező személyiségként áll előttünk”.Ábrahámnak fegyveres csapatai is voltak; erről tanúskodik Mózes első könyve(14,14-16) ,amely leírja, hogyan vett maga mellé 3 „kipróbált szolgát”, hogy megmentse unokaöccsét, Lótot és annak családját a Marduk irányította egyesült csapatok fogságából.Az előzmények: az észak felől támadó csapatokat, amelyeknek szemmel láthatólaga Sínai űrkikötő visszafoglalása volt a célja, visszafordították, még mielőtt elértékvolna a Sínait; azok pedig, miután legyőzték a Sziddim-völgyben, a Holt-tengertől délre található Szodoma és Gomorra királyait, kirabolták a városokat. Itt ejtették foglyul Lótot, majd visszaindultak északra; és Lót ide tért vissza, miután Ábrahám kiszabadította.És nagyon úgy tűnik, hogy itt történt a világon az első atomrobbantás is.Sitchin leírása szerint valójában Ábrahám és harcosai akadályozták meg, hogy Marduk fosztogató csapatai elérjék a Sínai űrkikötőt, El Parant. Ennek a győzelemnek a jutalma volt Melkisedek dicsérete és áldása, valamint az, hogy Jahve (akit Enlillel azonosítanak) szövetséget kötött Ábrahámmal. Alford szerint Ábrahám istene,Jahve - eredetileg „El-Saddáj” avagy a Hegyek Istene - Enlil egyik fia, Isku(másnéven Adad) is lehetett. Szerinte ő volt az az Anunnaki, aki később is kapcsolatban maradt választot népével egy rádió-adóvevő segítségével, amelyet a Biblia szövetségládának nevez.Boulay is egyetért azzal, hogy a frigyláda valójában rádiókészülék volt, és nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy igen pontos utasítások alapján kellett elkészíteni,mielőtt elhelyezhették volna benne a Tízparancsolatot tartalmazó táblákat. „ táblák alighanem az adóvevő működtetéséhez szükséges energiaforrást jelentették” - írta.Egy ószövetségi vers (4Mózes 7,89) talán éppen a hangszóró helyét határozza meg:„S amikor Mózes bement a megnyilatkozás sátorába, hogy beszéljen vele [Istennel],hallotta a hangot, amint beszélt hozzá a kiengesztelődés táblájáról, amely a tanúság ládáján volt elhelyezve, a két kerub között s beszélt vele”.Mivel Enlil és a többi „istenük” nem tudta megvédeni őket a támadó szövetséges csapatoktól, Szodoma és Gomorra királyai alighanem átpártoltak Mardukhoz. Bármi is volt az oka, Enlil és fiai, Ninurta és Adad évekkel később eldöntötték, hogy boszszúból bevetik ellenük atomfegyvereiket.Viszont mivel Ábrahám korábban jó szolgálatot tett nekik, úgy döntöttek, figyelmeztetik.Ahogy Mózes első könyvének 18. fejezete is leírja, Jahve meglátogatta Ábrahámot, és figyelmeztette, hogy elpusztítja a városokat, mert elfordultak tőle. Azt,hogy a városok elpusztítása előre megfontolt cselekedet volt, ez a figyelmeztetés is bizonyítja, valamint Ábrahám alkudozása is, amellyel a városok megkíméléséhez szükséges igaz emberek számát ötvenről tízre csökkentette.Az előre meghozott döntésre utal az is, hogy Szodomában Lótot két „angyal” figyelmezteti- bár az eredeti héber szó, a „Mal'akhim” valójában csak „küldött'-et jelent. Miután a látogatók miatt Lótnak némi problémája akad a szomszédokkal,amint az lMózes 19,12-13-ban le van írva, az angyalok így szólnak Lóthoz: „Ha mégvan itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik,vezesd ki a helységből, mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket”.Lót és rokonai elmenekültek a hegyekbe, ahogy utasították őket, de még őket is elérte a pusztítás tüze. Mózes első könyve (19,26) szerint Lót felesége, aki lemaradt,„sóoszloppá változott”.



Sitchin rámutatott, hogy az eredeti sumér szó, amit a héber írnokok „só”-nak értelmeztek, párát is jelentett. Lót felesége ezek szerint egyszerűen elpárolgott attól a robbanástól, ami Szodomát és Gomorrát is megsemmisítette, míg Lótot és családja többi tagját valószínűleg megvédte egy hegygerinc vagy valami hasonló dolog. A sumér Erraeposz szerint a pusztítás előidézői közül az egyik így esküdözött: „Az embereket megsemmisítem, a lelkük is csak pára lesz”. Amikor Hirosimára és Nagaszakira ledobták az atombombát, sokan megmenekültek, akiket valami eltakart az első robbanástól,míg a közelükben takarás nélkül állók egyszerűen elpárologtak.Ezalatt Ábrahám, aki több kilométerre a hegyekben volt, azt látta, hogy sűrű füstoszlopszáll fel, mintha olvasztókemence füstje lenne.Valószínűleg az is a bombázás következménye volt, hogy a Holt-tenger déli partján kiöntött a víz, így aztán sós víz borította el a két várost, és a tenger déli részén, a Liszan-félszigetnél létrejött egy sekély rész.Ironikus módon talán éppen Marduk saját fia indította el az atomtámadást. Egy babilóniai szöveg így ír: „De amikor Marduk fia a partvidéken volt, a Gonosz Szél Segítője [Nergal] forrósággal égette meg a síkságot”.Régészeti leletek is bizonyítják, hogy valóban atomtámadásról volt szó; ezek szerint a városokhoz közeli települések Kr. e. 2040 körül hirtelen több évszázadra elnéptelenedtek,valamint a Holt-tengerhez közeli források vize még ma is káros mennyiségű radioaktív sugárzást bocsát ki.Szodoma és Gomorra elpusztításával egyidőben a Sínai űrkikötőt is lebombázták,minden bizonnyal azért, hogy ne kerülhessen Marduk kezére. Lehetséges, hogy más célpontokat is atomrakéta semmisített meg, ám ezekről nem készült feljegyzés, és még nem fedezték fel őket.Sitchin, Alford és mások szerint a Sínai-félszigeten történt detonáció természetellenes módon összeszabdalta a félszigetet. Ennek nyomait az űrből még mindig látni lehet, a környéken pedig rengeteg megperzselődött kő hever szétszóródva.„ Sínai-félsziget keleti részén többmillió megfeketedett kő található több tíz kilométeres sugarú körben. Kétségtelen, hogy ezek a kövek nem természetes módon feketedtek meg - írta Alford. - A fényképeken minden kétséget kizáróan látszik, hogycsak a külsejük fekete”.Az atomrobbanásoknak nem várt és tragikus utóhatásuk is volt. Radioaktív ciklon keletkezett, amely északkeleti irányban végigvonult Mezopotámián, kiirtva minden életet és véget vetve a sumér civilizációnak.A hagyományos történetírás szerint a hatalmas Sumér, ami körülbelül 6000 éve jelent meg hirtelen, ugyanolyan hirtelen el is tűnt, lakosságát pedig Babilónia és Asszíria szívta fel. A sumér szövegek ennél sokkal szőrnyűbb eseményekről árulkodnak.A sumerológus Kramer által lefordított „siralmak” így panaszkodnak: „Az országra[Sumerra] olyan vész szakadt, ami eddig ismeretlen volt az ember előtt, amilyent eddig senki sem látott, s aminek senki sem tudott ellenállni. Az égből egy nagy vihar[...] A földet elpusztító szél [...] Gonosz szél, akár a rohanó áradat [...] Üvöltő vihar,amit perzselő forróság kísért [...] Nappal elfödte a fényes Nap fényét, éjjel nem világítottaka csillagok. [...] A rémült emberek alig tudtak levegőt venni; a gonosz szélfojtogatta őket, nem hagy nekik már egyetlen napot sem [...]. A szájakat vérrel töltötte meg, a fejek vérbe merültek. [...] Az arcokat elsápasztotta a Gonosz Szél. Elnéptelenedtek tőle a városok, elnéptelenedtek tőle a házak, kiürültek az istállók, kiürültek a juhaklok. [...] Sumér folyóiban keserű víz folyt tőle, megművelt földjein gyomot növelt, legelőin elszárította a növényeket [...]. így hát összes istene elhagyta Uruk városát; eltávoztak tőle, elrejtőztek a hegyekben, elmenekültek a messzi síkságokra”.A radioaktív poreső egyetlen hatalmas vihara megsemmisítette a Föld első nagycivilizációját, az emberek hullái pedig „halmokban hevertek”.Ekkor érnek véget a Sumerról és isteneiről írott részletes feljegyzések. Még évszázadoknak kell eltelnie, mielőtt Mezopotámiában újra felvirágzik a civilizáció és az írott kultúra, és a nagy kataklizma emléke lassan homályos, rémálomszerű történetekké fakul.„Az derült tehát ki, hogy az eredeti mezopotámiai történeteket valódi történelmi feljegyzéseknek szánták - magyarázta Gardner. - Ezt a történelmet később átírták,hogy idegen vallási kultuszok, először a judaizmus, majd a kereszténység alapjául szolgáljon. Az eltorzított dogma, vagyis a frissen elfogadott történelem annyira különbözött az eredeti, első kézből származó szövegektől, hogy azokat 'mitológiának'bélyegezték”.Ez volt hát az Anunnaki nép nukleáris Armageddonja, ami elsöpörte többezer éves gyarmatukat, az Edent. Egy elmélet szerint az Anunnaki lények, tettük következményein megdöbbenve, egy elzárt területre vonultak vissza a Sínai-félszigeten, onnan pedig legtöbbjük hazatért, valószínűleg csupán egy kislétszámú felügyelő csapatot hagyva hátra.Emberi mértékkel mérve mindez nagyon régen, több mint 4000 éve történt. Az Anunnaki időszámítás szerint azonban ez alig több, mint egy év. Néhány kutató szerint lehetséges, hogy egy Anunnaki mentőcsapat már útban is van a Föld felé.Csak az idő döntheti el, hogy így van-e.

 

E korai holokauszt túlélőinek visszafejlődéssel, a barbárságba való visszasüllyedéssel kellett szembenézniük. Az életben maradt emberek az egyetlen lehetséges utat választották: megkezdték civilizációjuk újjáépítését, ami „isteneik” segítsége nélkül igencsak lassan ment.Ábrahám népével együtt délre vonult az elpusztított területről, ahol hibrid génjeinek köszönhetően százéves korában nemzette Izsákot. Izsák fia, Jákob később az Izrael nevet kapta, ami nemsokára egész népének neve is lett. Néhány vélemény szerint az Izrael név valójában az egyiptomi istenek, OzirISZ és RA, valamint a mezopotámiai isten, EL nevéből van összerakva.Az izraeliták körülbelül harmincöt nemzedéke adta tovább szájhagyomány útján a fent leírt eseményeket, amíg végül héberül írásban is megörökítették. Ami ezutántörtént, az már, ahogy mondani szokás, történelem.

MEGJEGYZÉSEK

Külön ki kell emelni, hogy az eddig leírtak csupán a jéghegy csúcsát jelentik. A ma rendelkezésünkre álló információmennyiség - mind régészeti leletek, mind ékírásos táblák formájában -, amely ezt a hihetetlen és nagy horderejű következményekkel járó történetet alátámasztja, hatalmas. Ennek ellenére a tárgyat tanulmányozó szerzők és kutatók egyike sem érzi úgy, hogy minden adat a rendelkezésünkre áll.Dr. Horn valószínűleg nagyon sokuk nevében beszélt, amikor ezt mondta: „Még egyszer világossá kell tennünk: nem hisszük, hogy minden ősi sumér és egyéb mezopotámiai történet tökéletesen igaz és elfogadható történelemként. Ezeket a történeteket évezredekig adták tovább szóban és írásban, amíg hozzánk eljutottak, így bizonyos,hogy valamelyest eltorzultak - sőt az is könnyen lehetséges, hogy egyes esetekben maguk az Anunnaki lények is szándékosan torzítottak rajtuk. De úgy gondolom,ezek az ősi történetek olyan közel vannak az igazsághoz, amilyen közel csak juthatunk hozzá a mai helyzetben [...]”.Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a fent előadott történet olyan sumér szövegekben van többé-kevésbé leírva, amelyek a Bibliánál legalább kétezer évvel korábban keletkeztek, de csupán az elmúlt 150 évben találtak rájuk.



/Jim Mars írása - szerkesztette: Galactus/