Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lucifer igazi titka- Sátán avagy a legjóságosabb angyal?

 

 

Lucifer igazi titka-

             Sátán avagy a legjóságosabb angyal? 

(Avatara előadása alapján)

 

Ha egy átlag ember meghallja azt a nevet, hogy Lucifer legtöbbször mind ugyanarra gondol. Gonosz, patás, züllött bibliai alak, aki azon mesterkedik, hogy az emberiséget a rosszra csábítsa. A  történelem során sok néven illették már: Sátán, Fényhozó, Vénusz, Esthajnalcsillag. Azonban nem csak a Könyvek Könyve tesz említést róla, hanem a régebbi gnosztikus és apokrif iratok is. Ha ezeket a dokumentumokat jól megvizsgáljuk egy teljesen más kép alakul ki Luciferről, mint amit eddig próbáltak elhitetni velünk. Lehet, hogy nem is ő az, aki az emberi faj ellen működne, hanem éppen ellenkezőleg? Ennek próbálunk utána járni.

Lucifer akár milyen furcsa is ezt kimondani, de nagyon sok ember számára rokonlélek lehet. Azok az igazán különleges egyéniségek, akik eltérnek a tömegtől és annak eszméjétől általában kirekesztésben részesülnek. Ez nem új keletű dolog, így van már ősidők óta. Ennek a viselkedési modellnek az egyik válfaja a 18-19. század romantikájában megjelenő meg nem értett zseni figurája. Arról az alkotó művészről, géniuszról van szó, akinek különleges képességei vannak. Nemcsak itt az anyagi síkon van jelen, hanem érti a transzcendens dolgokat is. Kapcsolata van a felsőbb erőkkel, éppen ezért a földi világ kiveti magából. Ettől a kiközösítéstől azonban nem törik meg, hanem felemelt fejjel vállalja a sorsát. Nem kérkedik vele, de azon az állásponton van, mint amit Luther Márton is megfogalmazott a híres beszédében: "Itt állok, másként nem tehetek. Isten segítsen meg. Ámen." Hiszen a különleges személyeknek általában különleges küldetést is szánnak az égiek. Lucifernek, a Fényhozó bukott angyalnak ezért van a romantika korszakában hatalmas kultusza. Olyan költők írnak róla, mint William Blake, John Milton, Shelley, de különösen George Byron. Az utóbbi még himnuszokat is írt Luciferhez, sőt példaképként tisztelte őt.

Még az elején fontos leszögezni, hogy a sátánizmus és a Lucifer imádó kultusz nem egy és ugyanaz a dolog. A luciferiánusok egyértelműen elhatárolódnak a sátánista tanoktól. Hogy miért? A sátánizmus elfogadja, hogy a bukott angyal gonosz és pont ezért hódolnak neki. Ellenben a luciferiánusokkal, akik azt mondják, hogy a Fényhozó cseppet sem ártó, negatív személy. Ezek az emberek ugyanúgy elutasítják a gonoszságot, a gyűlöletet és a bántó szándékot, mint bárki más. Nem vallják azt, hogy Lucifer nevében bármilyen becstelen 240200.jpgdolgot el lehet követni. Ezeket az eszméket mélyen elítélik és ezt az angyalt az egyik legjóságosabb égi létformák egyikének tartják, éppen ezért ők is a szeretetet hirdetik. A romantikus költők pontosan ezt akarták megmutatni. Nyoma sincs az ábrázolásukban semmi negatív dolognak Luciferrel kapcsolatban. Külsejében sem képviseli azt az ördögi szőrös, kecske szerű figurát, mint amit a kereszténységben és sátánizmusban elfogadnak. A romantikában szépséges, fenséges alak. Végtelenül szép arcú, arisztokratikus fiatalembernek ábrázolják. Angyal lévén hatalmas szárnyakkal. Lázadó mivoltát olyan apróságokkal érzékeltetik, mint fekete palást viselése vagy árnyékszerű szárny. Milton Elveszett Paradicsom című művében van egy metszet, amely őt ábrázolja egy sziklás környezetben, magányosan. Az alak semmiképpen sem rémisztő, ellenszenves vagy visszataszító. Inkább megtört, fáradt és arckifejezését valamilyen megmagyarázhatatlan ősi bánat uralja. Ő a megbélyegzett, számkivetett angyal, akit ártatlanul üldöznek, és alakját igazságtalanul nevezik gonosznak. Tökéletes eszményképe a 19. századi meg nem értett zseninek.

gustavedoreparadiselostsatanprofile.jpgGeothe Faust című alkotásában hangzik el a lényeg. Mefisztó alakja valahol gonosz és szörnyeteg, viszont valahol géniusz és lángelme is. Elismerten a rosszaságával és állandó tagadásával a történelem előmozdítója. Ő a világ motorja. Kötekedésével és ellentmondásaival nemhogy visszatartó erő lenne, hanem inkább hajtóerő. Amikor Faust megkérdezi tőle: "Ki vagy tehát?" Így felel: "Az erő része mely, örökké rosszra tör, s örökké jót művel." Ez egy szimbolikus mondat. Hiába akar ártani, végül mégis jót cselekszik. Mefisztó a dialektika szelleme. A tagadva igenlés és a rombolva építés megtestesítője. A katalizátora annak, hogy a régi rosszat le kell dönteni ahhoz, hogy újat alkothassunk. A sátán funkciója a romantika korszakáig egy sablonos, negatív alak. Szörnyeteg, erkölcstelen, ronda és mindenáron el akar rontani mindent. A bibliai értelmezésben nincs rá szükség, mint felesleges rossz van jelen. A romantikában megértik, hogy mindkét pólusra szükség van. A fény csak az árnyékhoz képest fény. A nappal, csak az éjszakához képest nappal. Ha nem ismernénk a sötétséget, a világosnak sem tudnánk örülni. Írtak volna-e a költők himnuszokat a szabadsághoz, ha az emberek soha nem lettek volna rabságban? Ha csak a társadalmi igazságosságot ismernénk születtek volna-e hősök? Átéltünk volna-e olyan érzelmeket, amire azt mondhatjuk ezért érdemes embernek lenni? Ha nem lenne tagadás csak igenlés, akkor a világ csupán egypólusú lenne és a Teremtőnek nem lenne oka arra, hogy kiárassza saját magát. Mi sem léteznénk.

 

Ki Lucifer valójában?

A neve latin szó. Lux= fény , Fero= hozni. Ebből lett a Fényhozó megnevezés. Ez a név a Bibliában nem szerepel, ugyanis görög-római szóösszetétel. További nevei: Hajnalcsillag, Esthajnalcsillag, vagyis Vénusz. Az ókorban már tudták, hogy a hajnalt és az estét jelző első csillag egy és ugyanaz. A vallásokban iker istenként ábrázolták ezt a jelenséget. Az antik mitológiában Foszforusz a hajnalcsillag istene. A Foszfor az alkímiában Lucifer anyaga, ugyanis fényt hoz az éghetősége miatt is. (Jézus anyaga a Higany, az Istené a Kén, az Anyáé a Só.)

Ha Lucifer ártó szándékú, akkor hogy lehet Fényhozó? Ez elég nagy ellentmondásnak tűnik. Az apokrifek és a gnosztikus evangéliumok szerint a személyét illetően szó sincs gonoszságról. Ez az elképzelés kimondottan az Ószövetségből ered. Az ottani neve ben-shachar, ami hajnal fiát jelent. Azonosítják továbbá Azazellel, aki a800px-lucifer_liege_luc_viatour.jpg lázadó angyalok vezéralakja volt. Vele Énok könyvében találkozhatunk. A Bibliából úgy tudjuk, hogy JHVH uralkodását a többség teljes mértékben elfogadta és jogosnak találta. Ez azonban nem így történt. Nem kezdetektől fogva mindenható, ugyanis meg kellett küzdenie a hatalomért más istenekkel, ami hatalmas háború kirobbanásához vezetett a Kozmoszban. Erről szól Énok és Ádám apokalipszise. Ezek az iratok szigorúan ki lettek tiltva a Bibliából. Jahve nem akarta, hogy személyét illetően kiderüljön az igazság. El akarta hitetni az emberi fajjal, hogy ő az eredendő uralkodó és nincsenek vele egyenrangú vagy magasabb szintű istenségek. Mint a háború győztese cenzúrázta és meghamisította a Kozmosz történelmét az emberek szemében. Eleinte a zsidóság más isteneket is tisztelt. JHVH ezeket is betiltotta. Istennőtársait, sőt még saját feleségét (!) is kitörölte a kultuszból. A létezését is letagadta. Ez teljesen egyedülálló dolog, hiszen ha megvizsgáljuk az összes nagyobb istent a görög, egyiptomi, római mitológiában mindenkinek van egy női társa. Jahve minden eszközzel egy senkin nem osztozó isten képét akarta kialakítani az emberekben.

Lucifer ezzel a folyamattal szállt szembe, ez ellen akart küzdeni. A háború, ami kitört az Égen és Földön egyaránt zajlott. Mind a két fél képviselői megjelentek az emberiség előtt és próbálták a saját pártjukra állítani őket. Az éppen akkor formálódó emberi közösségek akarva akaratlanul belekeveredtek a háborúba. Az emberek látták a csatákat, ha felnéztek az égre. Az ellentétes felek adományokat és ígéreteket tettek nekik.

De vajon miért volt szüksége a két tábornak az emberekre?

A régi iratok szerint az emberi faj pont a háborúnak köszönheti a létezését. A humán létrehozása az Édenkertben már a hadviselés része volt. Ádám és Éva létezése előtt már folyt a viszály. A lázadók (Lucifer és angyalai) lejöttek a Földre, ahol emberi közösségeket találtak. Ezeket a csoportokat elkezdték tanítani különböző tudományokra: gyógyfüvek ismerete, bűbájok feloldása, csillagászat, felhő tudománya, Föld jelei, Nap jelei, mágia, alkímia. Ezek mind EZOTERIKUS tanok. Továbbá megmutatták az embereknek a fémművességet, hogy kell városokat építeni, bevezették a súly és mértékrendszereket, közösen meghozták az első törvényeket. Az akkori barbár, anarchikus közösségekből civilizált csoportokat hoztak létre. Ehhez az időhöz köthető az első királyok kinevezése is. A vidéken élő emberekkel megismertették a földművelést, a vetést, a méhészetet, hogyan kell a tejből sajtot készíteni és így tovább. Miért tették ezt? Elsősorban nyilván azért, hogy Lucifer híveket szerezzen magának, de volt még egy nagyon fontos szempont is. JHVH nem akarta, hogy az emberiség ezeket az ismereteket megszerezze. Különösen az ezoterikus tudományokat akarta elzárni az emberi világ elől. Rettegett attól, hogy egyszer megismerik az Univerzum titkát. Ezt a tudást csak saját magának és a híveinek tartogatta. Lucifer szándékosan keresztbe tett ezzel az Úrnak, hiszen neki esze ágában sem volt civilizálni a "gyermekeit".

A bibliai Paradicsom jelenet pontosan erről az eseményről szól. Jahve megtiltotta az emberpárnak, hogy egyen a Tudás Fájáról. Azt mondta nekik, ha megteszik, azonnal meghalnak. A tudatlanságuk révén akart alázatosságot, szolgaságot és feltétel nélküli imádást kivívni. Ha valamelyik rabszolga felvilágosodik, nem lucas_cranach_d.a._-_adam_und_eva_-courtauld_institute_of_art-.jpgengedelmeskedik többé. Az ember a Tudás Fájának gyümölcse hatására elkezd emlékezni. Rájön, hogy az ő igazi hazája nem a Föld. A test, amit visel csupán ideiglenes és igazából a Fényből származik. A Samsaraból (az újjászületés örök lánca) ki akar majd szakadni és haza akar menni. Nem fogja majd többé halandónak látni magát, hanem ugyanolyannak, mint Isten. Mindannyian tudjuk hogyan végződött ez a történet. Ádám és Éva a gyümölcs megízlelése után megdöbbent. Már nem szolgának tartották magukat, hanem egyenrangúnak Jahveval. Elkezdtek az anyagon túlra tekinteni. Az Isten dühe leírhatatlan volt. Az embereket a saját hatalma kiterjesztésére szerette volna használni. Az Univerzum nagyobb uralkodója akart lenni, hiszen nem ő volt az univerzális Teremtő, a Forrás, a Hiperintelligencia, ami az egész Kozmoszt teremtette. Ő "csupán" egy kisebb teremtő isten volt. A Forrás egyik kiterjesztése.

Ki  JHVH valójában?

Luciferhez hasonlóan őt is több néven illetik. A JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton (görögül τετραγράμματον – (a) négy betű), a négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve. tradicionális kiejtése Adonáj (Úr, Uram), vagy ha-Sém (a Név), melyeket Örökkévaló vagy Mindenható formában fordítanak. A kereszténységen belüli kiejtése(i) és/vagy fordításai világnézettől és felekezettől erősen függőek és ezek alapján is különülnek el. A magyar – nem zsidó – bibliafordításokban többnyire az Úr (a görög és latin fordítások nyomán), ritkábban a Jehova, újabban, és a teológiai irodalomban csaknem kizárólagosan a Jahve alakok terjedtek el.

Mint minden individuumnak, úgy Jahvenak is megvan a külön története. Miért lett ilyen féltékeny és hataloméhes isten? Miért akar mindenáron uralkodni másokon? A választ születésének körülményeiben találjuk meg.

A gnosztikusok leírták, hogy JHVH születése egy kozmikus baleset, hiba. Azonban ez a baklövés szükségszerű volt, ugyanis minden karmikusan történik. A régi szövegek szerint Jahve Szófia istennő és a Káosz gyermeke. Ennélfogva félig isteni, félig káosz természetű. Anyja részéről ott van benne a fény, de apja révén ott van a rendezetlenség, a differencia. A lényében teljes mértékben tükröződik hogyan jött létre, mégpedig erőszak folytán. Jahve ezért akar magának mindent erőszakkal megszerezni, hiszen az ő fogantatása is ilyen körülmények között jött létre. Szófia a megbecstelenítés után rögtön megszülte JHVH-t, de abban a pillanatban meg is tagadta őt. Amikor meglátta milyen teremtényt hozott a világra, elszörnyedt tőle. Káoszt a tettéért az istenek soha nem büntették meg, hiszen neki ez a természetes tulajdonsága. Ő egy buja, mindennel keveredni akaró, erőszakos energia. A villámot sem bünteti meg senki, mert belecsap egy fába. A gnosztikusok sophia1.jpginkább Szófiát hibáztatják a meggondolatlansága miatt. Az istennő égi társa Nous (a bölcsesség istene) nélkül indult el, hogy kivegye a részét a teremtő folyamatban. Ebben az időben az Univerzum félkész állapotban van. A Káosz (mocskos, piszkos, sáros tenger) még erőteljesen uralkodott benne. A Teremtő Atya ekkor kezdte építeni a világokat és ezzel folyamatosan visszaszorítani a Káoszt. Szófia feladata az lett volna, hogy teremtsen, de nem egyedül hanem a Yang (férfi) párjával, Noussal együtt. Egy hídhoz érkezett (szimbolikus) a világ szélén és lenézett a Káoszba. A gyönyörű arcképe visszatükröződött a sáros tenger felszínén. Ezt a benne lakozó lény (maga a Káosz) meglátta és rögtön megkívánta Szófiát. Hirtelen felcsapott, ami teljesen beterítette a nőt. Ekkor már tudta, hogy hatalmas bajt csinált. A Teremtő jóval erősebb a Káosznál, ő egyedül viszont nem bír el vele.

Próbált menekülni, szárnyait kibontani, hogy elrepüljön, de már késő volt. Amilyen hirtelen jött a hullám, olyan hirtelen vissza is húzódott. A benne lakó lény azonban megerőszakolta Szófiát és teherbe is ejtette. A nő chaos_187.jpgazonnal vajúdni kezdett. Iszonyatos volt a fájdalma és az ideje pár perc múlva el is érkezett. Borzalmas sikolyok között megszülte a Káosz fiát úgy. hogy az oldala megrepedt. JHVH külseje rémisztő volt. Akkora volt, mint egy hegy, feje egy vadszamár koponyájához hasonlított, szemében lángok égtek, szájából lángcsóva áradt, fekete denevér szárnyai voltak, egész testét szőr borította, kezén a karmok akkorák voltak, mint egy kard. Szófia idegesen hátrálni kezdett, ugyanis a szörny megindult felé. Kitárta a karját. A történet szerint azonban nem akarta bántani szülő anyját, hanem éppen ellenkezőleg. Meg szerette volna ölelni őt, hozzá akart bújni.

Szófia iszonyatában kitárta a szárnyait és eltűnt. Visszarepült a saját fény világába. Nous azonnal megbocsátott neki és magához ölelte. Az istennőnek hatalmas bűntudata támadt, hiszen tudta, hogy ez a baleset nem volt benne a Teremtő tervében. Noussal felment az Égi Szentháromság trónjához, hogy ott is bocsánatot kérjen. Az Atya megbocsátott neki és megtisztította. Az Anya meggyógyította. Az égi Jézus azt mondta Nous-nak, hogy a teljes bocsánatot csak évmilliók múlva nyerhetik el, ha majd földi testben inkarnálódva véget vetnek ennek a lénynek az uralmának, akit Szófia a világra szabadított.

Eközben Jahve szeretett volna felmenni a Fénybe édesanyja után, azonban a kapuk bezáródtak előtte. Kitaszított lett. Ekkor egy kihívást intézett az Égiekhez és ezt mondta: " Nincs más Isten rajtam kívül!" Innen kezdődtek a hatalmi törekvései és a vágya is innen ered. Kezdetektől fogva gyűlöli a női energiát és el is utasítja azt. Mivel saját anyja megtagadta őt, fejébe vette, hogy teremteni fog, de Yin erő nélkül. El kezdett harcolni az Univerzum és az istenek ellen. A Káosz fiaként megfogadta, hogy megalkot magának egy saját világot. Hiszen a másik kitagadta magából. A gnosztikusok szerint ő az anyag megalkotója. A matéria megteremtője.

Mi kell, hogy az ember ne vágyjon a Fénybe? Tudatlanság. Ha nem tudjuk honnan származunk, nem is vágyunk oda vissza. Úgy gondoljuk nincs más az életben az evés, ivás, szaporodáson kívül. Anyag: test. Jahvenak az anyag a lényege. Neki az a célja, hogy minél jobban beleragadjunk. Semmi más ne érdekeljem minket a materiális világ és a gyönyörszerzésen kívül. A fő ellensége a Fény. Ellenfele minden olyan ember, aki megveti az anyagi javakat és inkább spirituális vágyai vannak. Azt szereti, ha az emberek úgy tudják a halállal vége mindennek, ezért egyre jobban hajszolja a testi örömöket. Ez a matériához való ragaszkodás újra visszahúzza egy földi testbe és beindul a véget nem érő reinkarnációs folyamat. Jahve= Jaldabaoth. Az égi erőknek az a céljuk, hogy az ember felismerje ezt a manipulációt. Azt, hogy az anyagi világon kívül is van élet. Sőt az az igazi! A biológiai testben való létezés csupán egy kábulat, egy alacsony szintű tapasztalás.

Lucifer és lázadó angyalai ebben a harcban próbáltak segíteni. Lucifer tisztán látta mi Jahve terve. A Fényhozót Jézus egyik kiárasztásának tartották, Ikerképének. Az Édenkertben Jahve megpróbálta becsapni az embereket. A gnosztikus szövegekben Szófia az, aki a fáról beszél és nem a kígyó. Egy madár jelenik meg Ádám és Éva előtt, ami női hangon kezd beszélni.: "Miért nem fogyasztasz ebből a gyümölcsből? Én ezt a fát nektek ültettem." A tudás az embereknek lett teremtve, amit még Jahve sem tud kipusztítani, csak tiltani. Éva erre azt feleli nem lehet, mert azonnal meghalunk. A madár így felel: "Dehogy haltok! Olyanok lesztek, mint mi! Ismerni fogjátok az ösvényt hazafelé. Éva tudásszomja győzedelmeskedik és vesz egy gyümölcsöt a fáról. Eszik belőle, majd átnyújtja Ádámnak. A nő a spirituális tudás szimbóluma. A férfi a gyakorlatiasságot és védelmet testesíti meg. Ekkor a tudás megnyílik előttük, ám ez nemzedékek múlva elfelejtődött.

A Teremtő mindig küld hozzánk olyan entitásokat, akiknek az a küldetésük, hogy felrázza az emberiséget ebből a kábulatból, ugyanis magától erre nehezen ébredne rá. Általában az égi szentháromságból érkezik valaki. A Föld esetében a fiú, az égi Krisztus jött, hogy  felébressze az emberiséget. Nous a földi Jézus képében inkarnálódott, társa Szófia pedig Mária Magdolnaként vezekelt. Magdolna méhéből származó vérvonalnak a mai napig az a feladata, hogy a titkos tudást őrizze és terjessze az emberek között. Jézus leszármazottjai lesznek majd azok, akik kivezetik az emberiséget a sötétségből és elhozzák az Aranykort. Amikor ez megtörténik Szófia és Jahve újra egymás előtt fog állni, mint a kezdet kezdetén és akkor már fogadni fogja gyermeke ölelését, minek hatására JHVH végre megbékél. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.