Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy lélek naplója

Szerző: "Ahonnan Én jövök, ott minden csupa Fény. Időtlen és határtalan, Végtelen Létezés terjed ki mindenfelé. Tökéletes Rend és Harmónia uralkodik. S annak tudatában vállalom Földi küldetésem, hogy mindezt testet öltésem után mélyen el kell felednem. Legalább is egy kis időre. Ám úgy döntök lesz egy jel. Egy piciny apró kapaszkodó. Arra az esetre... ha valamiért... mégis nagyon belemélyednék ebbe a Földi szerepbe...

A tervezés


Kép Újra megkaptam a lehetőséget, hogy a Föld nevű Lényre inkarnálódjak. Vidáman táncolok az örömtől s gyorsan elbúcsúzom Testvéreimtől. Boldog vagyok mert hamarosan visszatérek. Lényemben tapasztalatokkal gazdagodva átélhetek mindent, melyet itt nem tudok. Most tehát újra elérkezett a lehetőség s mehetek erre a gyönyörű kék Bolygóra, amit annyira szeretek. Ahol annyi mindent kipróbálhatok. Újra érezhetek, tapasztalhatok. Földi szemmel nézve már nagyon régen jártam itt. Ez lesz a harmadik alkalom. Utoljára a fáraók idején éltem itteni életem testben, tehát tudom, nem lesz könnyű újra belepréselni Magam ebbe szűk ruhába, ami most a földi jelmezem lesz. Kicsit izgatott vagyok, vajon hogyan fog alakulni mindez. Olyan fizikai testet választok, amit az emberek úgy hívnak női test, s már mosolygok előre vajon ez most milyen tapasztalás lesz? Emberi utamat gondosan beprogramozom s minden eshetőséget megválasztok. Nem finomkodni érkezem a Földre. Minden tapasztalatot Magamba szeretnék olvasztani, ezért földi szemmel már-már kegyetlennek tűnő helyzeteket is teremtek bőven. Fizikai testem gyakran őrületbe kergetem. Úgy indítom a feladatot, hogy semmilyen segítséget nem kapok, s nem fogadok el. Ez az inkarnáció Nekem semmi. Hiszen ennél nagyobb horderejű feladatokat is megoldottam. A mostani semmiség. Tehát egymagam indulok, teljesen tiszta lappal. A kezdetekkor pedig Én teljesen félre állok, hadd merüljön bele az anyagba a test a kis én tudatával. Ám Én majd mindent egészen közelről szemlélek. Ez egy valódi küldetés a javából. S ez most nagyon nagy feladat, és kihívás is egyben minden Léleknek, hiszen ehhez hasonló helyzet utoljára 26 ezer éve történt meg. A Föld s vele sok Lélek, fel fog emelkedni egy magasabb tudatossági szintre. Ezért különböző helyekről jövő Lélekcsoportok érkeznek segíteni a Földre. Mindenki előre meghatározott feladattal. Sokan vagyunk. Mind itt várunk. Amikor Én érkezem az emberlények többsége még javában alszik. Nincs igazi felfordulás, ami majd csak később következik. Elindulok lassan suhanva, átszelve a szférákat. Boldogsággal átitatva úszom, lebegek, és már közeledem a leendő otthonomhoz. Hamarosan feltűnik a távolban ez a vakítóan ragyogó kék bolygó Gaia aki érző, élő, valódi Lény. S incselkedve mosolyog felém. Megérkeztem.

Újraszületés testben

A kor melybe most beleszületek a hetvenes évek leg eleje. Földi anyám s földi apám nem várnak, valójában nem örülnek Nekem. Apám már azelőtt elhagyott mielőtt a testem megszületett volna. Anyám végig cigarettázza életét, s akkor sem hagyja abba, amikor testem testében pihen még. Az anyag még formálódik méhében, amikor nehezéket emelgetve bízik abban, talán mégis meggondolom Magam. Időre is születhettem volna, ám Én úgy döntök nem várok. Kicsusszanok nagyon gyorsan, még a mentőt sem várom meg a nagy izgalomban. Földi anyám második gyermekeként jövök-e világra. Itteni testvérem hímnemű, másfél év különbséggel érkezünk. Ő kicsit megelőzött. De ez is a terv része, s ezért vagyok én mellőzött. Ő lett a kedvenc az elsőszülött. S én női létemre csak silány másolata a kedves fivérnek. 3 éves vagyok amikor megérkezik életembe egy Lélek aki szintén nehéz szerepet vállalt. A Földön ezt úgy hívják nevelő apuka, ám ő mostoha, a mostohák legrosszabbika. Rosszat kell tennie velem. Bántani és molesztálni. Ártatlan gyönge testem nagyon nehezen viseli. De Én nem segíthetek, hisz megígértem. Annak még nincs itt az ideje. Tudom nehéz helyzetbe viszlek bele, de hidd el végül mindezt meg fogod érteni. Megélni jöttél ide, bármily fájónak tűnik minden. Segíteni most még nem tudok, köt az ígéretem a csendes megfigyelő állapot. Fizikai testem 5 évessé vált, amikor egy újabb Lélek lépett az életembe, öcsikém született. S ezzel Földi anyám ideje leköttetett...

A jelenés

Fizikai testem már nehezen viseli, s most úgy érzem: Itt az idő! Valamit tennem kell. Segítséget kérek tehát, hogy erőt adjak ennek a piciny védtelen testnek. Gyakran kiemelem a Földi valóságból. S ez nem csak álom síkon történik, hanem éber állapotban is. Ilyenkor elviszem táncolni. Szeretgetem becézgetem, ám amikor visszatér, semmire sem emlékezhet. Egy különös napon megbeszélve az Égiekkel közbe kell lépnünk. A test igyekszik feladni a harcot. Nem akar küzdeni. Fáj neki minden. Éjjel megjelenünk, felébresztvén álmából a Földi testem. Megérkezik Mihály Testvérünk. Valaki felemel, elvakít a Fény, s ez a Jelenlét gyengéden ölébe vesz. Ezt a húsdarabot, ami most én vagyok s némán üzenetét átadja nekem:" Ne félj gyermekem, mert feladatod van!" A könnyeim záporoznak végig arcomon. Érzem s tudom ez a kapaszkodóm. Ez a jel! Melyet Én választottam. Szívembe égetve már ott volt s ez a pillanat aktiválta a magot. Ez mindig segíteni fogja utam, bármerre is indulok. Ez a jelenés sem maradhat tudatos. Egyelőre nem adhatok semmilyen kapaszkodót, támpontot. Egyedül kell végigcsinálnod. Teljesen egyedül.

Költözés

10 évessé válva Földi testem nagy változásnak lett kitéve. Földi anyám és nevelő apám úgy döntöttek elköltözünk. Egy piciny faluból, nagy városba. Testemnek újabb trauma. Ami eddig voltam, amit magamra szedtem, a városi életben mindent elfeledek.
Nem akarok beszélni. Beilleszkedni. Minden nehezen megy. Haza akarok menni, ahonnan jöttem. Hiába töröltem Én mindent.
Szívemben van a bizonyosság, Én nem ide való vagyok. Ám most még azt, hogy ki az az Én, én nem tudom. A városi élet egy szegénytelepen indul. Sehogyan sem tudok beilleszkedni. A mostohám még mindig a nyomomban. Nem tudom mit tegyek.
Tehetek-e egyáltalán valamit. Félek én, nagyon. Reszketek mint a tüskés csipkebokor. Nem merek beszélni senkinek róla.
Menekülök éjjel-nappal aludva álmodva. Nagyon korán megtanulok olvasni, s a mesék birodalmába igyekszem a fájdalmak elől.
Földi anyám élete is pokol, nevelőapámat irányítja az alkohol. Késsel támad, s minden hiába. Az életünk cirkusz, fájdalom és dráma. Éjjelente soha nem tudhatom ki fog győzni, a félelem, vagy a testi fájdalom. Csak aludni akarok! Becsukni szemem! Ó Istenem! Miért teszed ezt velem? Fojtogató félelem szorongatja testem, körmeim állandóan tövig véresre rágva, izzad a tenyerem.
Eluralkodik rajtam, mint egy gyilkos harcos. Testem leigázva, fáradt minden sajgó porcikám. Ez... remélem talán már a halál...

Elhagyatva

Az általános iskolát nagy nehezen járom. Nem vagyok rossz tanuló, de az életem csakKép álom. Most már elegem van mindenből!
Látok mindent! hidd el! de nem segíthetek! Bírnod kell még! De időd már közeleg! Ennyi? Jó! akkor nem érdekel semmi!
Az iskola, a barátok, a család, csak ennyi! Kitörök ebből a kaptárból. Mint a felbolydult méhkas. Hát legyen aminek lennie kell!
Az iskolában feleselek minden tanárnak, a barátok menekülnek, a család kitagad. Ki vagyok én? Hol találom végre Magamat?
A 8.év végét bukással zárom. Bukás az életem. Bukás az álmom. Pótvizsgázhatok. De a matematika és minden kötelező
oly távol van tőlem, amilyen távolság csak elképzelhető. Miért nem lehetek az Aki Vagyok? Válaszoltok egyszer már Csillagok?
Tovább indulok egy szakmunkás képzőbe, varrónő vagy fodrász? Egyik sem érdekel. Nincs más választásom. Azt tudom, én énekelnék, s ha tehetném színésznő lennék. Mindig színésznőnek készültem. S amennyire akartam, annyira féltem tőle. Rettegett félelmem legnagyobbika, kiállni a színpadra s megmutatni magam. Beszélni az embereknek, szólni hozzájuk. Átadni valamit, ami bennem van. De most még nem tudom mi az, hiába kutatom. Bár tudom egy szép napon lesz rá alkalom. Végre fellélegezhetek! Nevelőapám s anyám elválnak. Mostohám elköltözik, anyám egy rideg napon eltűnik mint mosoly az arcomon. Itt hagyott bennünket földi testvéremmel, elköltözött egy férfihoz öcsémmel. Azt mondta fivéremnek és nekem, menjünk dolgozni.
Ő tovább rólunk nem tud, s nem is akar gondoskodni. 16 sem vagyok még. Most mit tegyek? Én itt vagyok, de nem segíthetek.
Ezt is meg szeretném tapasztalni, de hidd el, figyelek! Miért hagytál magamra? Most itt ülök egy üres lakásban, s a padlón fekszem. Karácsony van . Még fűtés sincs. Sem a szívemben, sem a szobában. Éhes vagyok. Éhem könnyeimmel csillapítom. Nem gondoltam volna, hogy földi testben amikor félre kell állnom, a fájdalom felemészti földi világom.
Hát ki vagyok én? Mit keresek itt a földön? Miért születtem meg, ha nincs semmi örömöm? Elindulok gyakran hajnalba lopni, tejet, kenyeret, s amit találok. Ezt a testet etetni kell. Magamnak, ha más nem hallja meg korgó gyomrom. Most már nappal is lopok, hiszen állandóan éhezem. Valamit tennem kell, ha nem akarok kiszállni. Valami azt súgja, menjek tovább. Istenem? Meghallgattad imám? Indulok..hát..tovább..

Valami elindul

Az utcán találom magam. Beállok egy brancsba. Eljárok lopni. Egymás hegyén hátán vagyunk. Élvezzük az életet és azt akinek hisszük magunk. Boldog vagyok. Szórakozok, nevetek. Először kezdem megtapasztalni a szabadságot. Semmim sincsen mégis átölelem a világot. Akkor végre kezded kapisgálni, miért van szükség itt a földön annyi szenvedésre. Én nem szenvedek, csak figyelek. S ha jól figyelsz, életedet, te sem szenvedésként éled meg! Ne hidd hogy megkönnyítem életed! Én tapasztalni jöttem. Ennyivel tehát nem úszod meg! De nem kell félned! Hiszen Én itt vagyok! Emlékeztetlek, de még nincs itt az idő. Ha csak egy csepp morzsát is elejtek, nyomban tudni fogod Ki Vagy. S akkor elronthatod az egész játékunkat. Ott Vagyok! hidd már el! De nem segíthetek! egykoron mindezt így beszéltük meg. Szavaimat persze nem értheted meg. De szívedben egyre erősebben fogod érezni, oka van annak, hogy itt vagy. Ez az érzés vagyok Én.

Munka

Mit is tehetnék, elindulok hát próbálni...szerencsét. Egy vendéglátó helyre kerülök. Alig múltam 16. Takarítok, krumplit pucolok, mosogatok. Aludni ott alszom, ahol éppen tudok. Körmöm tövig rágva, s mint a hajam, koszos. A fürdés és tisztálkodás kiváltságos állapot. A kisebbségi érzés állandóan gyötör. Kicsi vagyok, senki vagyok. Kedves Lélektársaimtól egy hernyó nevet kapok. A kis dzsuvás. Csak így hívnak. Egy váltás ruhám van. De néha már itt is kezdem jól érezni magam ebben a bőrben, a hernyóságban. Úgysem tehetek semmit. Ronda is vagyok, büdös, koszos. Napi 2 doboz cigarettát elszívok. Az alkohol is mellém szegődik. Hiszen mindig van rá ok, konyhás vagyok. Lassan kikerülök pincérnek. Hogy hogyan történt én sem tudom. Egyszer csak ott vagyok. Cigizek, vedelek, diszkóba járok. Ez most az én világom. Élvezem. Jó itt lenni. Az alkohol segít társnak lenni.
Élsz máról-holnapra. Pénzed nincsen, ha jó napod van alszol albérletben. Azt éled amit elterveztem. Jól csinálod.
Kincsem! Hamarosan megtudod. Minden csak átmeneti állapot. Eléd hozok Én mindent. Te csak érezz, élj, élvezd!
Sok munkahelyen megfordulok, így jön az is, hogy wc-t pucolok. Takarítok, lángost, fánkot árulok. A pincérnőséget is kipróbálom ahogy a ranglétrán feljebb lépkedem. Kis dzsuvás szerepem lassan levetem. Hiszen színésznőnek készültem gyermekkorom óta. Hát lassan rájövök az életem egy színdarab, amiben én játszom a főszerepet. Még nem igazán értem mi ez, de keményedek. Jó kiképzés, hidd el! Belesodorlak a kiszolgáltatottságba is, s hogy megtapasztaljam mi az ezért az erőszakba is. De ha ez megvan, ennyi megaláztatásba többé nem sodorlak. Kellett ez Nekünk, hisz a lényege Sorsodnak. Még nem tudod Kivé leszel. S hogy ezektől erősödsz. Egy nap hálás leszel érte, miért kellett küszködnöd. A ködös fátyol az ami mindent eltakar. Csak bízz Bennem! Erős Vagy! Hiszen Én tudom ki Vagy! S majd lassan te is megtudhatod...


Halál

A sok megaláztatás után úgy döntök elmenekülök. Elmegyek megkeresem Földi apám, akit még soha nem láttam. Egy messzi városban lakik. Visz a lábam az úton, néha megbicsaklik. Ilyenkor felvesz valaki az úton, Angyalok vezetnek bár még nem tudom. Földi apám elzavar, hogy meglegyen a lenyomat, egy újabb kéreg a testemnek. Anyám azt sem tudja vagyok-e, vagy bármi. És már engem se érdekel többé semmi. De tudom túl kell élnem, bármi lesz is. Néhanapján azért emlékezem, milyen rossz is itt nekem. Ilyenkor megpróbálok menekülni. Álomittas állapotban öngyilkos lenni. Véget vetni ennek az egésznek. Hisz nincs segítség. Kivert kutya vagyok. Jobban is teszem ha elódalgok. Nem teszek semmit, csak elindulok s megyek amerre a szél fúj. Nem érdekel senki és semmi. Nincs otthonom, nincs ruhám, nincs pénzem, nincs munkám. Én sem vagyok. Mert még nem tudod, hogy ez nem rossz állapot. Ez csak bevezető, egy kis gyakorló terep. Jó ez Nekünk majd meglátod! Ebből fogsz építkezni, ha valóban megismered. Életed eddigi szakasza, s minden megélt mozzanata a segítségedre van. Ez adja majd erődet, kitartásodat. Megszilárdítja hitedet az Örök Valóban. Olyan erőd lesz tőle, amit nem is remélsz. Kitartás, csak figyelj! S lassan elindulhatsz befelé...


Biztonság

Kép Életem most fordulatot vesz. Elém jön egy embertárs, akivel szerződtünk. Ő a társam gyermekeim apja. Megfogja a kezem elindul velem, s én menekülök hozzá, el mindentől. Ebben a szövetségben megélek mindent, amit csak meglehet. Azt hiszem jobb lesz nekem ebben a kapcsolatban, távol a rettegéstől a félelemtől. Földi életemben két Lélek érkezik hozzám, akik testet öltve gondjaimra vannak bízva. Előbb egy fiú majd egy leány 10 év különbséggel. Ez a cirka 19 év arról szól, hogyan tanulok alázatot. S hogyan kaphatok meg mindent, amit azután el is kell engednem. S megértem semmi sem az enyém, csak amíg fel nem ismerem Magam. Pár év alatt az életem a nélkülözésből a fényűzésbe lett. Bármit megvehetek amit csak akarok. Életemnek csillogó pompában leledző végtelen utasa vagyok. Ennél szebbet nem is remélhettem, s úszok is benne, mint hal a medencében. Hercegnő vagyok a várban, dolgoznom nem kell, s látszólag csillogok-villogok. Mégsem azt teszem amit akarok. Kötve van a kezem, s kötve a lábam bármit is teszek. Most ráébredek, fogoly vagyok a magam építette erődítményben. S hogy hol a kijárat, azt sajnos nem látom. Úgy döntök innen már nincs tovább. Elkezdem betegíteni a testem, s emészteni magam. Félek menni, és félek maradni. Ebbe bele bele fogok őrülni. Az évek folyamán szépen bezárkózom. Emberekkel ritkán találkozom. Teszem a dolgom öntudatlanul. Megismerkedem a halállal is, aki éhes fenevadként rám veti magát. Ez most hanyatlásból emelkedés, majd mennyből a pokol. Betegségek hosszú sora támad. S én hagyom magam, büszkén vállalom állapotom. Sajnáltatom magam. Ez most jó nagyon. Beletemetkezek az önsajnálatba. Nem érdekel már semmi. Elegem van mindenből és mindenkiből. Ki vagyok Én? Mit keresek itt? Utálok mindenkit ha ez az élet. Akkor legyen a halál...s ezután elindulok és utána nézek mi ez az állapot.

Keresés

Eljött az idő, hogy szépen lassan kinyissam előtted nem látó szemeid. Ne félj! Nem zúdítok rád mindent egyszerre. Csak szépen lassan csepegtetem a nektárt. S ha figyelsz mindent megérthetsz. Segíteni fogok. Amiben most vagy múló állapot. Szenvedésed lassan véget ér. Mert megérted, hogy minden tapasztalás maga a Csoda. Más szemmel látsz mostantól. Egy vadonatúj látásmóddal. Álmodom. Azt álmodom, hogy én Én Vagyok. Hatalmas Lény, akiről eddig nem tudtam, talán csak sejtettem. Most rájövök:ez Én vagyok. Álmomban nem aludtam. Ébren voltam, mint eddig még soha. Rájövök egészen idáig aludtam. Bár azt hittem ébren vagyok, nem volt ez más csak alvó állapot. A szendergés ideje lejárt. Riadót fújok. Megkezdheted valódi küldetésed, missziód. Elvezetlek oda, ahol éppen lenned kell. Ha Rám hagyatkozol, segítek abban, hogy végre megtaláld az amit keresel. Tudom egyre gyakrabban figyelsz Rám, hallgatsz a szavaimra.
S én lágyan terellek, vezetlek, segítelek. Tudod Te ki Vagy? Hallod a hangomat? Valaki szól hozzám. De nem látok senkit. Most azt hihetném megbolondultam. De már valami bizonyosságféle terjed szét Bennem. Lassan kibontakozik előttem egy teljesen új valódi Élet. Ez az Élet, Minőség. Olyan Csoda, amit eddig még nem tapasztaltam. Kicsit félek tőle, hiszen ki vagyok én, hogy azt hihessem vagyok valaki? Amikor megmondják nekem hogy nem vagyok senki, és semmire sem alkalmas.
Ki kell lépned végre, s magad mögött hagynod mindent ami nem Mi Vagyunk. Elköltözöl, s megismerkedsz új emberekkel, tanulni fogsz, amivel később segíthetsz. Most már vezetlek , csak figyelj! Elvezetlek egy olyan világba, amibe nem teheted be azonnal a lábad. Végig kell járnod az utat rajta. De Tőled függ mennyire vagy képes figyelni.
Gyakran szól hozzám valaki, akit nem látok. Hiszek Neki, s azt mondja vagyok valaki. Azt mondja mindig befelé figyeljek Ne arra
amit az emberek cipelnek.


Az Út

Olyan útra térek, amin látszólag kevesen járnak. Körülöttem senkit sem találok. Elindulok  hát ahogy egy belső kis hang vezet. Megrázom magam s végre felébredek. Álmosan törlöm szemeimet. Hol voltam eddig? Miért nem láttam meg mit nem teszek?
Hogyan választhattam a halált az Élet helyett? Többé nem leszek ócska bábú, amit mindenki kénye-kedvére rángat. Hernyóból lassan átváltozom aranyfényű pillangóvá. Végre azt csinálom amit akarok, mert azt választom. Kezembe veszem az irányítást, és lassan lépkedek az Úton. Már tudom hová tartok. S nem sietek. Annyi mindent megtapasztaltam. S most mindezért hálás vagyok. Földi anyámat felkeresem. Szívemet kitárom előtte, mindent elmondok neki. Kiadom minden fájdalmam, mit egykor megéltem, s biztosítom róla nincs bennem se harag, se gyűlölet. Nem akarom bántani, csupán letenni a terhet, amit tovább nem cipelek. Megfogom kezét és a szemébe nézek. S benne nem őt látom az anyámat. Vissza rám már egy Lélek tekint. Felismerjük egymásban a tanítót. Jó kis lecke volt. Megtanultuk. S ez a felismerés Lényünk mélyéig hatolt. Átjárta egész testünk. Tényleg színház itt minden, s emez csak a szerepünk. Földi anyám ezután hamarosan végleg itt hagyta megfáradt testét. Hazautazott.
S még rögtön elutazása után egy ajándékot adott. Amit életében nem adhatott, hiszen ezt beszéltük meg ideérkezésünk előtt.


Semmi más nincs csak Szeretet

Nagyon Szeretem Földi anyám, s megköszöntem neki, hogy annyi mindenre megtanított. Kép Vállalva ezzel minden kockázatot. S én valamiért szívemben mégsem nehezteltem rá soha. Olyanok voltunk mint két jóbarát. Mikor megtudtam hogy elment, elindultam elbúcsúzni fizikai testétől is.Végiggondolva földi életem eddigi mozzanatát, felismertem szívemben a Csodát. Azt a Teljességet és Szépséget melyet anyám már csak búcsúzása után adhatott át. Üresség öntötte el minden porcikám. S abban a pillanatban mikor felismertem anyámban a tanítót, mélyről jövő zokogásban törtem ki. Ott és akkor a kocsimban úton a testhez, melyet egykoron Ő éltetett, ordítottam. Nem. Nem a fájdalomtól, hiszen ő is tudta nincs halál, csak létformát váltunk. S ő készült is rá.
Elöntötte a szívemet olyan végtelen SZER-ELEM, amit előtte még soha nem tapasztaltam meg. Valaki ordított bennem. Egy hang. Hát végre felismerted, s meghallottál! Én fogtam a kezed és vigyáztam Rád! Anyád helyett Anyád. Atyád helyett Atyád. Értsd meg végre: Semmi más nincs csak Szeretet. Nincs semmi ami ne Szeretet lenne! Szeretet! Szeretet!
Dübörgött a fejemben s az egész testemben ez a hang. Már nem érdekelt miért most kell mindezt megtudnom. Nem volt fontos miért történt minden úgy, ahogyan. Átéreztem, megértettem, megtapasztaltam a valódi Szeretet Minőségét. Ezt kaptam tehát anyámtól. Nem akkor amikor én akartam. Nem akkor amikor kellett volna. Hanem akkor, amikor készen álltam arra, hogy mindezt befogadjam. Édesanyám nagyszerű Lélek, s még nagyszerűbb Ember volt.Tanított életében, és tanított akkor is amikor eltávozott.


Emlékezés

Lelkem megtanított arra, hogy soha ne ítéljek, s ne higgyek semmilyen látszatnak. Minden ember játssza a szerepét, melyet testet öltés előtt mint Lélek gondosan kiosztott magára, mint színészre. Soha nem tudhatom mikor milyen tanítással szolgál a színész s mit mutat meg a szerep melyet eljátszik. Nincs olyan hogy rossz szerep. Ami innen nézve káosznak tűnik, az egy felsőbb szintről a Tökéletes Rend. Megtanultam, hogy a látszat mögé nézzek. Ne azt lássam amit látni akarok, hanem azt Aki és ami a látszat mögött van. Megtanultam alázattal viselni minden fájdalmat, legyen akár testi akár érzelmi fájdalom. Hiszen az is a tapasztalás része, ami a fejlődésemet szolgálja. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem érint meg semmi. Inkább arról van szó, hogy tudatosan belemegyek dolgokba, s közben figyelem magam. Figyelem az érzéseimet, s figyelek a testemre. Jelen vagyok. Megélem. Ha kell elszenvedem, kifájom magamból, bármilyen formában. Mindez segít feloldani a bennem lévő feszültséget is.
Lelkem megtanított arra, hogy mindenkinek megtudjam köszönni, aki életem során megbántott, vagy fájdalmat okozott nekem bármilyen formában. Ami szintén tanításként előre megtervezett forgatókönyv szerint történt. Mi vagyunk a rendezők is nemcsak a színészek. Megtanultam válogatás nélkül elfogadni és teljes Szívemmel Szeretni azokat a csodás emberlényeket, akik Velem együtt eljöttek játszani. Mert így vagy úgy de játszunk. Ez nem vérre menő játék. Bár tűnhet annak. Csupán emlékezés. Annak a felismerése hogy onnan, ahonnan jövünk Egyek vagyunk. S itt a Föld nevű bolygón sincs ez másként. A játék az, hogy ezt elfelejtettük.


A JUTALMUNK AZ EMLÉKEZÉS.

2008.01.21. Syria"

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kimberly - London

Es mi van azokkal, akik nem birjak a foldi testet? Azokkal, akik emlekkepeket hordoznak egy olyan vilagbol, ami az itteniek szamara csak kitalacio??? MI van akkor, ha a lelek ugyanazokert a erzesekert kutat eveken at, es nem lel meg csak hasonlot sem? MI van, ha a lelek haza akar menni, mert ugy erzi, nincs itt keresnivaloja? Ha hiaba kutatja karmikus mivoltjat , a multban el es nem a jelenben? Hogy szabadulhat ki valaki a mokuskerekbol ezek utan?

Admin - Re: London

Akkor jusson eszedbe az, kedves Kimberly, hogy senki sem ok nélkül van itt és te magad döntöttél úgy,hogy ezen a bolygón akarsz élni. :)